A hasi vagy mellkasi operációk után a mély légzés által okozott fájdalom valamint az anesztézia és az analgetikus narkotikumok visszamaradó hatásai miatt a beteg hajlamos csupán felületesen lélegezni. Ez tüdőelégtelenséget (atelectasiát) idézhet elő. A tüdőelégtelenség (atelectasia) rontja a gázcserét és váladékokat hagyhat hátra ami, legrosszabb esetben, tüdőgyulladást (pneumonia) okozhat.
A légzésgyakorlás az SMI (Sustained Maximal Inspiration, fenntartott maximális belélegzés) technika útján hozzásegíti a beteget olyan mély belélegzés eléréséhez, ami természetes módon nem jönne létre. Az SMI a mélylégzés lassú és tartós gyakorlását jelenti ami, naponta többször megismételve, segít elkerülni az atelectasiát.
A készülék azoknak jelent komoly segítséget, akik bármilyen hasi vagy mellkasi operáción estek át, továbbá azoknak, akiknek korábban légzési problémáik voltak. Mindezek alapján a TRI-BALL légzésgyakorló készülék jól ismert termék, több kórház alkalmazza.
A beteg a készüléket az operáció előtt egy-két nappal kapja meg, hogy gyakorolni kezdhessen vele és, hogy megállapítsák a tüdőkapacitását az operáció előtt. Később az orvos vagy a nővér megjelölheti a beteg belégzési levegőáramát a készülék tartályain.
A légzésgyakorló készülék a levegő-beszívás elvén működik: a beteg a szájába veszi a készülék szájrészét és úgy lélegzik, hogy a levegő áthaladjon a berendezésen, „magával ragadva” a három golyót, ezek pedig a légáram hatására megemelkednek kamráikban. Először a legnagyobb golyó emelkedik fel, amely a legközelebb van a cső csatlakozási helyéhez. Ez akkor következik be, ha az állandó belégzési levegőáram eléri a légzésgyakorló készülék gyártója által beállított (általában 600 cm3/min) értéket. Később, erősebb légáram (900 cm3/min) hatására a második (középső) golyó is megemelkedik. Végül a harmadik golyó emelkedik fel (általában 1200 cm3/min áramlás következtében). A belégzés végén a golyók leesnek és elfoglalják eredeti helyzetüket.